Bridget Jonesnál jóval tovább merészkedik az HBO-n sugárzott Szex és New York című sorozat négy főhőse. Carrie, Samantha, Charlotte és Miranda, szerelemre éhes New York-iak, akik szexuális szabadosságukkal tüntetnek. A párkeresés örök témáját eléggé leegyszerűsítik, tulajdonképpen ezek a nők élő vibrátorok után kutatnak, korukat megszégyenítő intenzitással. Nemi életük kohéziós erőként működik, kalandjaik megtárgyalása, a férfiak hibáinak felsorolása (nincs körülmetélve, reggel akar szeretkezni, kicsi a szerszáma, fiatal, öreg, stb.) teszi ki a műsoridő nyolcvan százalékát. A maradék húszban pedig bepillantást nyerünk a szigorú szabályok szerint ismétlődő manhattani mindennapokba. A kettő együtt ugyan tökéletesen lefedi a címben foglaltakat, de elborzasztó világot tár elénk. Életek, melyek koordinátái a cipőbolt és az étterem közé esnek, problémák, amik a macska megetetésétől a ruhaválasztásig terjednek, gondtalan, bár sekélyes életet mutatnak. Ha ehhez hozzáadjuk a folyamatos szexet váltott partnerekkel, megmutatkozik a négy nő életmódjának valódi arca.

A férfifalás rítusa valójában kényelmi kérdés, és leginkább egy szimpla vásárláshoz hasonlít. Vagyis nem azért lesz valaki szingli, mert még nem találta meg az igazit, hanem mert olyan életet hajlandó csak élni, amelyben nincsenek kényelmetlenségek, veszekedések, gondok és főleg felelősség.

Szomorú, hogy a fogyasztói társadalom és a félreértelmezett szabadságvágy lányai ilyen hősökké váltak. Persze az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy az HBO férfiak életét bemutató sorozata, a Mocsok macsók meséi hasonló életmódot propagál, viszont teljességgel nézhetetlen.

A sorozat főszereplője a Legjobb Színésznő kategóriában három egymást követő évben (1999, 2000, és 2001) is elnyerte a Golden Globe-díjat.